Lehet, hogy mainstream az ízlésem, de az egyik kedvenc versem Kosztolányi Dezsőtől az Akarsz-e játszani?
Van remény a szumátrai orrszarvú számára
Azt kell mondanunk, hogy sajnálatos módon számos értékes állatfaj halt ki az utóbbi évszázadokban és bár ez a veszély elkezdte fenyegetni a szumátrai orrszarvút is, mégis van remény arra, hogy a faj megfog menekülni. Ennek a kulcsa pedig a kiváló génállomány.
Személyes múlt és történelem: memoárok
Kónya Anikó* Az emlékezés eredendően szóbeli természete kevéssé szorul igazolásra; a személyes történetek még a kitalált történetekhez képest is közelebb tűnnek a beszédhez, mint az íráshoz. Mégis, az emlékezés Istennője bal kezében papírt, jobb kezében pedig tollat tart. Miközben az elbeszélő tollat és papírt tesz maga elé, műfajt vált: az önéletrajzi emlékezés, amely elbeszélő formát …
Read the full post →“Személyes múlt és történelem: memoárok”
Kié az emlékezet?
„Jól ismerem azt a kérdést, hogy kinek van joga Holokauszt Központot vezetni. Mint az angliai Nottinghamshire egyik metodista lelkészének fia, nem mondhatnám magától értetődőnek, hogy én alapítottam meg az Egyesült Királyság Holokauszt Központját. Az sem tekinthető nyilvánvalónak, hogy éppen engem választottak a Nemzeti Holokauszt Emléknap elnöki posztjára. Mégis, egy ideig kolléganőm és jómagam – egy …
Emlékezem, emlékszel – emlékezünk?
Szántó T. Gábor „Lehetséges, hogy a felejtés ellentéte nem is az emlékezés, hanem az igazságosság?” Yosef Hayim Yerushalmi Az öntudat: emlékezet. Az egyéné és a társadalomé egyaránt. Az egyéni és a társadalmi traumák emléke részben vagy egészben mindig elfojtás alá kerül. Az ember és a társadalom így védekezik az öntudatát vagy önérzetét sértő, méltóságát …
Erdélyi Lajos: Túlélés
Egy fotográfus visszaemlékezései Dokumentarista diákok, a budapesti Lauder gimnázium növendékei látogattak meg, filmfelvevő kamerával, mikrofonnal: Holokauszt túlélőként meséljek gyermekkoromról, deportációban megélt élményeimről. Arról a tíz esztendőről, amelyet – családunk korábbi életformájának mintegy torzulásaként – első- másod- és tized sorban is, zsidósághoz való úgyszólván kizárólagos kötődésem határozott meg. Kérdeztek, válaszoltam. Mesélő kedvemnek engedve, indázó, időben …
Kutas Péter: Amikor vért könnyeztek a fellegek…
Egy kisfiú emlékei a budapesti gettóból Gyermek voltam, amikor a XX. zázad negyvenes éveire fordult a naptár. A felnőttek állandóan visszatérő sóhaja ezidőtájt még egy gyermeknek is feltűnő volt. Vajon mit hoz a jövő? – kérdezték először aggódva, később kétségbeesetten a körülöttem élő felnőttek.Akkor még – gondtalan gyermekként – azt hittem, hogy csak a holnapokról …
Read the full post →“Kutas Péter: Amikor vért könnyeztek a fellegek…”